Karácsonyozni egyedül normális?

Édesanyám még 21 éves koromban hunyt el, édesapám pedig a rákövetkező 3 évben távozott el az élők sorából. Nagyszüleim már korábban meghaltak, mikor én még gyermek voltam. Testvérem sajnos nem született, így szüleim halála után teljes mértékben egyedül maradtam. Több éves depresszió után végre rászántam magamat, hogy megpróbálok pártkeresni és talán majd rálépek a családalapítás útjára is. Megismerkedtem egy férfivel, aki jó 15 évvel idősebb volt nálam és természetesen házas, nekem is csak ennyire lehet szerencsém. A férfi eleinte nem mondta el, hogy van felesége és 3 gyermeke, csak néhány hónap múlva derült ki a turpisság, amikor már egyszerűen nem tudta tovább titkolni a családját. Miután kiderült a dolog, akkorra már halálosan szerelmes voltam belé, így nem tudtam már kijönni ebből a kapcsolatból, pedig tudtam már akkor is, hogy ebből jó nem kerekedhet ki. A férfi hitegetni kezdett, hogy elfog válni a családjától, mert szerelmes belém, csak legyek még türelemmel, mert rendeznie kell az anyagi dolgokat, hogy a felesége ne tudja tőle elvenni mindenét, hogy ne semmize őt ki teljesen. Vártam, vártam, bár tudtam, hogy az egész egy jó nagy becsapás és alapvetően bűnös dolog, de már késő volt. Nekem maradt a hitegetés. A végén kész tények elé állítottam, de akkor is csak hezitált. Számot változtattam és megszakítottam vele minden kapcsolatomat, így tudtam kibújni, elmenekülni a kapcsolatból. Azóta eltelt 2 év és azóta is a teljes depresszióban vagyok a magánytól, a szüleim és egy szerető férfi nélkül. Ez most a 2. karácsony amit teljesen egyedül töltök. Az is lehet, hogy bennem van a hiba, sőtt biztos, de nem tudom mit csináljak, nektek hogy telik a karácsony? Mit javasoltok?